"1476. augusztus 13-án a Portugália nyílt vizén Kolumbusz Kristóf hajótörést szenved. A leendő admirális éppen betöltötte a huszonöt évet. Csodák csodájára sikerül kievickélnie a partra, Lisszabonban talál menedéket öccsénél, Bartolomeónál, aki a térképészmesterséget űzi. A 15. század elején kezd kinyílni a világ. A portugál fővárosban megtalálható a Felfedezés szolgálatában álló összes céh. A két testvér nyolc évig együtt dolgozik, és előkészítik az utat, amelyről Kristóf kamaszkorától álmodozik: az Indiai Vállalkozást, vagyis el akarnak jutni Cipangóba (Japánba) meg a Nagy Kán birodalmába (Kínába). De nem a szokásos Selyemúton, kelet felé, hanem az óceánnal megbirkózva, nyugat felől. Ennek az elbeszélésnek a hősei: egy kartográfusmester, egy orrszarvú, egy özvegycsináló, a madáriskola igazgatónője, egy szalonka, egy rosszlány, aki jó hallásáról híres, Marco Polo, indiánfaló szelindekek és néhány dominikánus... Szerettem volna körüljárni az emberi kíváncsiságnak e kevéssé ismert korszakát. A születő szabadság pillanatát, amelyben ugyanakkor bevezetik az Inkvizíció intézményét, és elűzik a zsidókat. Azokat az éveket, amelyekben lassacskán kialakul a bolygó egysége, ami a hamarosan bekövetkező első globalizáció előszobája. Nagy merészen Bartolomeo szájába adtam mondókámat. Ő szólal meg, ő mesél." (Erik Orsenna)