Ipolyi Arnoldot, Nagyvárad néhai tudós püspökét a Kisfaludy Társaság avatta mesegyűjtővé. Midőn a Társaság a magyar népköltés gazdátlan kincseinek megmentésére 1844-ben mozgalmat indított, a fiatal - alig 20 éves - Ipolyi még nem fejezte be Nagyszombatban megkezdett, Bécsben és Esztergomban folytatott papi tanulmányait. Ezért a Magyar Népköltési Gyűjtemény régi folyamának "Népdalok és Mondák" czímű, 1846-ban megjelent I. kötetében még nem szerepel a gyűjtők között. Nem szerepelt a következő két kötet névsorában sem. Ennek az oka abban rejlik, hogy figyelmét a népköltésre tulajdonképpen nem is az országos gyűjtési mozgalom, hanem a Kisfaludy Társaság ama pályázata terelte rá, amely ugyancsak 1846-ban a magyar mythologiát kívánta megíratni. A magyar irodalomtörténet és folklór hálával tartozik Kálmány Lajosnak, hogy ezt az adalékokban gazdag és így jelentékeny kútfői értékkel is bíró mesegyűjteményt megmentette, kiadásra elkészítette és összehasonlító kritikai jegyzetekkel ellátta.