A görög Trója-mondakör hosnojérol, Iphigeneiáról szóló tragédiáját Goethe több forrásból, de elsosorban Euripidész muvét alapul véve fogalmazta újra, eloször 1779-ben. Igen hamar be is mutatták Weimarban, ahol is Oresztész szerepét maga a költo alakította. Ezután többször is átdolgozta, végso formáját csak 1786-ban kapta meg, immár római tartózkodása alatt. Ez a változat a korábbi zaklatott szenvedély helyett klasszikus nyugalmat áraszt. A Torquato Tasso szintén Goethe itáliai éveihez kötheto, amennyiben itt érett be a régen dédelgetett téma, végül 1788?89-ben készült el a teljes mu, több részletben ? furcsa módon elobb a negyedik felvonás, utoljára az elso. A költofejedelem személyes sértodöttsége átsüt a saját sorsát Tasso hányattatásaival párhuzamba állító drámai költemény egészén. Míg az Iphigenia Tauriszban igen gyakran játszott, népszeru színdarab, a Tasso szinte eloadhatatlan, csak elvétve találkozhatunk vele színházaink repertoárján.