Tájakhoz, városokhoz fűződő emlékeit, utazásélményeit gyűjtötte képeskönyvébe Illés Endre. Lőcsétől Bangkokig járva a világot, benyomásait néhány erőteljes, jellegzetes vonással rögzítve alkotta meg tollrajzait, amelyekben a „kőbe és márványba építkező hivatalos történelem” dómjai, várai, kápolnái és palotái előterében tevékenykedő ember hétköznapjai jelentik az igazi csodát, s válnak az írói ábrázolás legfontosabb elemévé, tárgyává. Illés Endre emberszeretete és alkotói pontossága sajátos élménymegközelítéssel tárja fel a környező és a távolabbi tájak, népek ismerősebb és különösebb világát, arculatát. A megfogalmazás módjában és műfajában is sokrétű könyv az Igézet: novellisztikus és esszészerű írások váltakoznak benne pár mondatos „noteszlapokkal”, feljegyzésekkel. Mindezek egységességét Illés Endre szemléletének következetessége biztosítja, a nem hivalkodó, a részleteket önmagukban is fontosnak tartó, azokat felemelő realizmus, az apró életmozzanatok megbecsülésének melegsége.