Gogol (1809?–1852) rövid életének csodája, hogy az orosz földön tett utazásai során olyan mély tapasztalatokra, emberismeretre tudott szert tenni, ami a Holt lelkek című poémát (amint ő többször is aposztrofálja) az egyik legizgalmasabb lélektani, emberábrázoló tanulmánnyá emeli. A történet főhőse, Csicsikov tehetséges, kreatív fiatalember, korábban különféle hivatalokban teljesített tökéletesen érdektelen, lélekölő favágómunkát. Ám képtelen volt beilleszkedni a minden igyekezetet letörő taposómalomba. (Ezek a motívumok hatják át a szerző legmellbevágóbb műveit, mint: A köpönyeg, Az orr, legfőképp Az őrült naplója.) A Holt lelkek vásárlója Don Quijote-i kalandjai során az orosz hétköznapok egyénített típusfiguráival, máig ismert szélhámosok stiklijeivel találkozik, melyekbe persze ő is nyakig merül. Az író, felmérve művének első, elementáris hatását, megpróbálta egy folytatásban tompítani Oroszország egyértelműen becsmérlő megítélésű leírását. De a folytatást, amely csupa szépséget tükrözött volna? szerencsére elégette!