Sokáig azt hittük, hogy Heinrich Himmlernek a feleségéhez, Margóhoz írott levelei - akárcsak a Reichführer-SS egyéb más iratai - végérvényesen eltűntek. Több évtizeddel öngyilkossága és a második világháború befejezése után azonban a levelek Tel-Avivban, Izraelben napvilágra kerültek. Ezek az iratok - amelyek tökéletesen kiegészítik Margónak a koblenzi német Szövetségi Levéltárban őrzött leveleit, és amelyeket e kötet most először közzétesz - a Harmadik Birodalom egyik legfontosabb szereplőjének a magánéletét helyezik teljesen újszerű megvilágításba. Amikor Heinrich Himmler és Marga Siegroth 1927-ben megismerkedik, őszinte érzelmeket táplálnak egymás iránt. A házaspárt szoros egységbe forrasztják a közös vidéki életről szövögetett álmaik, valamint antiszemitizmusuk. Himmler, a náci pártfunkcionárius gyakran van úton a Führerrel együtt, és a messzi távolból "kis szerelmének" azt tanácsolja, hogy a bodzabogyóból lekvárt főzzön, Marga pedig arról számol be, hogy az otthonuk az "összes nemzetiszocialista lakos találkozóhelyévé" vált. Himmler 1933 után a náci rezsim második leghatalmasabb emberévé növi ki magát; az SS birodalmi vezetőjeként és a német rendőrség fejeként a "zsidókérdés végleges megoldásával" foglalkozik, miközben "aranyos kis asszonykájának" - aki a Vöröskereszt megbízásából a megszállt Lengyelországot járja (ahol mindenütt "leírhatatlan mocsokkal" találkozik) - "anyák napjaA alkalmából "sok-sok jókívánságait küldi", és fényképeket mellékel az SS alakulatainál tett utazásairól. E levelek ártatlan, kispolgári díszletei mögül nemcsak "Hitler hóhérjának" sötét alakja bukkan elő, hanem a Himmler magánéletére éppúgy jellemző brutalitás és érzéketlenség is.