Évente több mint egymillió áldozatot követel korunk egyik legsúlyosabb krízise világszerte. A közeli ismerős vagy szeretett hozzátartozó öngyilkosságát kísérő sokk és trauma olyan szívbe markoló kérdéseket vet fel, mint: Miért kellett ennek megtörténnie? Hogy létezk az, hogy nem vettük észre a figyelmeztető jeleket? Vajon megelőzhettük volna a tragédiát? MI lett volna, ha...? Albert Hsu személyes hangvételű könyvében a hátrahagyottak iránti mélységes részvéttel beszéli el, miként birkózott meg édesapja váratlan és kegyetlen halálával. Apja ötvennyolc éves volt, amikor szélütést kapott, majd röviddel azt követően súlyos depresszióba esett és önkezével vetett véget az életének. A szerző különös érzékenységgel járja körbe az öngyilkosságban szerepet játszó tényezőket és okokat, valamint e tragédiát érintő morális kérdéseket. Elismeri, hogy nincsenek egyértelmű válaszok, azonban rámutat a hit erőforrásaira, és arra az Istenre, aki vigaszt és reményteljes jövőt kínál a gyászolóknak.