E történetek szereplői a mindennapiság felejtésre ítélt világából kerülnek valóságközelbe. A narrátori szándék vezeti őket olyan élethelyzetekbe, amelyekből aligha van kiút; a sorsszerűség határozza meg reakciójukat, reflexiójukat a külvilág eseményeire, történéseire. A szerző történeteit elvezeti egy olyan múltba, amely már-már a balladai elbeszélésmód hangulatát idézi, az erdélyi, soknemzetiségű környezetben élő hősei - magyarok, románok, szlávok - sorsdilemmáit néha az abszurditásig, groteszkig fokozva. Iróniája azokból az élethelyzetekből ered, amelyek az irrealitás határát súrolják, vagy az irrealitásban történnek, és ezekben kell mozognia a hősnek, az emberre mért adottságokkal, képességekkel. Dimény Lóránt 1981-ben született Nagysármáson. Egyetemi tanulmányait a Kolozsvári és Temesvári Műszaki Egyetemen végezte automatizálás és ipari informatika szakon. 2005-től a szoftverfejlesztésben dolgozik. 2003-tól rendszeresen publikál erdélyi folyóiratokban. Írásait közölte a Látó, a Helikon, a Korunk és az Irodalmi Jelen. Kötetei: Egy könyv lapjai közé zárva (versek), Nereamia Napocae, Kolozsvár, 2004; Menta (versek), Erdélyi Híradó, Kolozsvár, 2005; Tizenegy (regény), Bookart, Csíkszereda, 2012.