Richard Dawkins, akit Stephen Pinker által "az egyik legjobb tényírónak", a Nature pedig "rettenthetetlen harcosnak" nevezett, néha derűsen, máskor hamiskás mosollyal tekint vissza élethosszig tartó intellektuális kalandozásaira és harcaira. Dawkins rendkívüli műve, Az önző gén megjelenése után került a tudományos érdeklődés középpontjába. Legújabb kötetében kedves, féltő szeretettel korholja a tudományos világ hiányosságait. A könyv lapjain szórakoztató történeteket ad elő ismerőseiről, és mesél azokról az eseményekről, eszmékről, amelyek arra ösztönözték, hogy figyelmét a kultúra, a vallás és a tudomány határterületeire irányítsa. Közben beavat minket tíz legnagyobb hatású műve eredetébe, keletkezésének körülményeibe és a közöttük levő kapcsolatokba. Tizedik könyvével, az Isteni téveszmével minden korábbinál nagyobb sikert aratott. A kötet Matt Ridley szerint "harsogó trombitaszóló az igazságért", amely szerzőjét az "egyszerű" intellektuális közismertség állapotából a leghíresebb világi gondolkodók körébe repítette - "az új ateisták" közé, ahol Dawkins Christopher Hickensszel, Sam Harrisszel és Daniel Dennett-tel került egy társaságba. A Gyertyaláng a sötétben lapjain Dawkins megosztja velünk a természet világa iránt érzett csodálatát, fogékonyságát az abszurd emberi tettekben rejlő humorra, továbbá az élet rövidségének egyre jobban érzett tudatát. Gondolatai nemcsak az olvasóra gyakorolnak mély hatást, hanem az egyetemes kultúrára is.