Magyarország 2013-ban zárkózott fel Európa többi országához az alapiskolai etika, illetve felekezeti hit-erkölcsi nevelés vonatkozásában. Irracionális jelenségeket tapasztaltunk, és olvastunk az Interneten. Az lett volna a természetes, hogy a szülők jelentős hányada az etikát választja, aztán elégedetten csöndben marad. Ha pedig egyáltalán nem törődik a kérdéssel, akkor a gyermeket az iskolában automatikusan a világi etikaórára osztják be. Nem egészen így történt. Természetesen, voltak, akik felháborodtak a választás puszta lehetősége miatt. Ezzel jelezték, hogy közel sem tekintik olyan megértően és elfogadóan a hit- és erkölcstanórát, mint amilyen megértően és szeretettel tekint az egyház az etikára. Míg az egyház értéknek tekinti az etikát, ők nem tekintik értéknek a hit- és erkölcstant. Ezzel mintegy jelezték, hogy eddig is ők voltak mint szülők annak a jelenségnek a hátterében, amikor az állami iskolákban a hittanosokat gúnyolták és kirekesztették társaik. Bonyolult kérdésről van szó. Nem csupán az átpolitizáltsága miatt, hanem valami belső, mélylélektani zavar is felszínre tör sokakban, amikor a hit- és erkölcstan mint norma, láthatóvá válik.