„Elképesztő téma, elképesztően jól megírva. Mellbe vágja az olvasót… Rendkívül fontos könyv.” – The Guardian Tizenhárom nő története, akik előbb csatlakoztak az Iszlám Államhoz, majd túlélték azt, és akik közül néhányan a végén sikeresen megszöktek – ez a beszámoló a Pulitzer-díjra jelölt szerző több éven át tartó, átfogó kutatómunkájának eredménye. Számos könyv próbálja bemutatni az Iszlám Állam felemelkedésének történetét, ám egyik sem szentel külön figyelmet a szervezet női tagjainak, akik pedig létfontosságú szerepet játszottak Abu Bakr al-Bagdadi kalifátusának megalakulásában. A női egyenjogúság és a társadalmi igazságosság ígérete, valamint a Szíriában sínylődő és segítségre szoruló muzulmán testvérek borzalmas helyzete több ezer nőt vonzott az Iszlám Államba az Egyesült Államokból, Európából, Oroszországból, Közép-Ázsiából, Észak-Afrikából és a Közel-Kelet más országaiból. Akadtak köztük középosztálybeli, iskolázott lányok, a munkásosztályhoz tartozó csellengők és elkeseredett háziasszonyok, akik aztán orvosi rendelőket és iskolákat hoztak létre az általuk elképzelt iszlám haza számára. Olvashatunk arról is, hogyan zajlott a toborzó folyamat, milyen módokon igyekeztek rábeszélni vagy épp kényszeríteni a nőket arra, hogy csatlakozzanak a katonai erőkhöz, és utána hogyan találták meg a békét vagy épp a békétlenséget a politikai iszlámban. Nem kellett sok idő ahhoz, hogy a katonák erőszakos bűnözőkké váljanak, akiket jobban érdekelt a hatalom az iszlám tanoknál. Az ISIS-nőket megfosztották az érdekképviselettől, örökös özvegyekké téve őket, akiknek folyamatosan újra kell házasodniuk, így végső soron csapdába estek egy könyörtelen és törvénytelen társadalmi rendben. A kalifátus bukása aztán újabb kihívás elé állította ezeket az asszonyokat, akiket egyetlen állam sem akart visszafogadni.