Végre felszállt a fehér füst, és nem sokkal ezután az új Szentatya megjelent a Szent Péter téren várakozó 150 000 zarándok és a tévénézők százmilliói előtt. A messzi Argentínából érkezett egyszerű és közvetlen ember köszöntötte a sokaságot. Kedves és barátságos szavaival az első pillanatban megnyert mindenkit magának. Ferenc pápa sok szempontból "első": az első jezsuita szerzetes, az első az amerikai földrészről, és az első, aki Itália leghíresebb szentjének nevét vette fel. Hozzátehetjük még: az első, akit szinte az egész világ azonnal lelkes bizalmába fogadott. Édesapja Olaszországból bevándorolt, négygyermekes vasúti munkás volt, ő maga tevékeny és élénk társasági életet élő fiatalember, aki vegyésznek tanult, mielőtt egyházi pályáján elindult volna. Jezsuita szerzetesként a politikai és gazdasági katasztrófa sújtotta tömegek pásztora lett. Sohasem szédítették az egyre magasabb egyházi pozíciók, még Buenos Aires érsekeként is egyszerűen csak Jorge atyának szólították. Ferenc pápáról még most is aránylag keveset tudunk, de ez az életrajz pontos és érdekes képet rajzol életéről, gondolkodásáról és az őt pápává választó konklávé tevékenységéről.