Ez a pápa "túl sokat beszél a szegényekről", a kirekesztettekről, az utolsókról. Ez a "latin-amerikai" pápa semmit sem ért a gazdasághoz. Ez a "világ végéről" jött pápa démonizálja a kapitalizmust. Elég volt néhány mondat, egy keményebb megfogalmazás "a gazdaságról, amely öl", néhány bíráló bekezdés az Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításban, s a dokumentum megjelenése után néhány hónappal az amerikai konzervatív körök máris rásütötték Ferencre a "marxista pápa" bélyegét. Péter apostol székébe olyan pápát választottak meg 2013-ban, aki közelről megismerte egy bizonyos kapitalizmus katasztrófáit. Sokakat kényelmetlenül érint, hogy oly gyakran beszél a szegénységről, hogy kritikával illeti a pénz bálványimádását, amelyre társadalmaink láthatóan mindinkább alapulnak, s amely immár korlátlan egyeduralomra tett szert. A túlérzékenység, amellyel egyes, még katolikus körök is eljárnak, hogy lefagyasszák a vitát, megmutatják a nyugtalanságot, amelyet egy lehetséges változástól tartva éreznek. A nyugtalanságot egy pápa miatt, aki az evangélium szabadságával és radikalitásával fogalmazva megerősíti az egyház társadalmi tanítását. Mit jelentenek a pápa felhívásai, s képes-e üzenni valamit a kortárs gazdaságnak és pénzvilágnak? Mit tehetünk, nem az utópiák vagy régi ideológiák szintjén, hogy legalább egy kis változást kiválthassunk? Lehetőség szerint a jobb irányba. A kötet szerzői - Ferenc pápa megnyilatkozásait, a róluk szóló bírálatokat és ez utóbbiak kritikáját egybegyűjtve - e kérdéseket is igyekeznek elmélyíteni.