A könyv egy nagy felmérés alapján készült, mégpedig megkérdeztünk több száz tinit (iskolákban névtelen kérdőíveken keresztül), hogy mire kíváncsiak, miben igénylik a felvilágosítást, milyen segítségre van szükségük, hogyan élik meg a kamaszkort. Készséggel álltak rendelkezésünkre, mivel őket akartuk meghallgatni, az ő véleményükre voltunk kíváncsiak. Őszintén mondva, nem olyan válaszokra számítottunk, mint amilyeneket kaptunk. Megdöbbentő volt olvasni, hogy például a mai 13-17 évesek mennyire felvilágosultak, némelyikük milyen problémákon mennek keresztül és mire vágynak. Csak néhányat kiemelve a sorból: alkohol, drogok, félelmek, szexuális erőszak, öngyilkossági kísérletek, önképzavar stb. Ezek a gyerekek sokszor segítségért kiáltanak! Nem mernek segítséget kérni a szüleiktől, tanáraiktól. Vajon miért? Mi szülők sem ismerjük teljes egészében a gyerekünket: mi jár a kiskamasz fejében, milyen lelki gondokkal küzd meg nap mint nap. Elvárásokat állítunk eléjük, melyekkel azt hisszük, hogy az életre készítjük fel őket. Pedig teljesen másra van szükségük: a figyelemre, a megértésre, az elfogadásra és legfőképpen a szeretetünkre. Meg persze a türelmünkre, bármilyen nehezünkre is esik néha. Szerencsére a kérdéseikből az is kitűnik, hogy sokakat még mindig ugyanaz foglalkoztat, mint a tiniket 50 évvel ezelőtt: a szerelem, a randizás, az első csók. Fert Mónika, aki szintén egy kamasz gyereket nevel, nem kis kutató munkával és tapasztalattal a háta mögött, belevágott abba a feladatba, hogy kommunikáljon a kamaszokkal. Az ő nyelvükön, az ő kérdéseikre válaszolva, az ő problémáikról beszélve. Sajátos, őszinte, szókimondó, ugyanakkor sok bölcsességet rejtő stílusa már sokakat megnyert az önbecsülésről felnőtteknek írt könyvében. Ez egy őszinte könyv a tiniknek, amit tudni szeretne magáról vagy a körülötte lévő világról!