A nemzetközi és hazai empirikus kutatások határozottan a felismerési kísérleteket emelik ki mint leggyakoribb és legsúlyosabb hibaforrást az igazságkereső büntetőeljárások bizonyítási cselekményei közül. E fenti tényt felismerve a kötet szerzője megvizsgálja a felismertetési procedúra magyar történeti gyökereit, áttekintést ad egyes külföldi szabályozási modellekről, és részletesen elemzi az intézménnyel kapcsolatos hazai bírósági döntéseket, valamint az Emberi Jogok Európai Bírósága iránymutató határozatait.A kötet számos, a nemzetközi és hazai gyakorlatból vett tanulságos, valós esetet is bemutat, amelyekben előfordultak felismertetési anomáliák, hatósági hibázások, azonosítási tévedések. Mindezek alapján a szerző 75 pontba szedve, csoportokba rendezve felsorolja a legjellemzőbb büntetőeljárás-jogi és kriminalisztikai hibaokokat, és felmutatja az ezek kivédésre, megelőzésére alkalmazható, bűnüldözőknek, bíráknak szóló krimináltaktikai, bizonyítékértékelési ajánlásait.