Jókai kevéssé ismert, a szakirodalomban túlságosan elmarasztalt regényének nagy része 1858-ban jelent meg folytatásokban a Magyar Sajtó címu lapban, a befejezés évekkel késobb, a kötetben való megjelenés elott készült el. A halogatás oka Nagy Miklós mértékadó véleménye szerint az lehetett, hogy a téma nem ihlette annyira az írót, mint más egyideju vállalkozásai. Az 1857-58-as gazdasági válság és Jókai akkori pénzügyi nehézségei is motiválták, hogy a pénz, a tozsde, az eladósodás motívumai foglalkoztatták. A mélyebb indíték Jókai aggódása a nemesség polgárosodásának tévútjai és a polgárság parvenü rangkórsága miatt. Az általa ajánlott javított kapitalizmus eszméjét a regényben Fehér Gyula képviseli, az a ?hazafi?, aki szorgalmával, vasakaratával, gyakorlatiasságával önerobol érvényesül, és a magáéval együtt a közösség ügyét is elore viszi. Nem rangkórságból vagy érdekbol, hanem szerelembol vesz feleségül grófleányt. A szerteágazó cselekmény fobb mozzanatai: Borcz Mihály és Torhányi András, a felfuvalkodott, anyagias újnemes és a szédelgo kereskedo egyaránt tönkremegy, gyermekeik érdekházasságával kapcsolatos terveik ellenük fordulnak. Egy másik szálon szerelem fejlodik ki Somlyóházi gróf leánya és Fehér Gyula között: ?a táblabíró fia és a gróf leánya, mint szerény gazda, mint szorgalmas gazdasszony, ha kincseket nem is, de független, senkinek nem bókoló állást tudtak kivívni maguknak?. Az egyszerusíto célzatosságért néhány emlékezetes részlet kárpótol (foleg az Egy farsang az Alföldön címu fejezet). A Jókainál szokatlanul puritán stílus és hang sok mindenben Mikszáthot elolegezi.