Alois M. Haas (1934) 1974 és 1999 között a korai német irodalom professzora volt a zürichi egyetemen. Közel harminc megjelent könyvében elsősorban a középkori keresztény misztika, az újkori spirituális tendenciák és a posztmodern szellemiség megvilágítására tesz erőfeszítést. Több mint tíz éven át a svájci Paracelsus Társaság elnöke volt, jelenleg a Hans Urs von Balthasar Alapítvány elnöke. A kötetben szereplő tanulmányok közös kiindulási pontja, hogy a misztikus hagyományok kizárólag koruk társadalom-, kultúr-, teológia- és mentalitástörténeti összefüggéseinek ismeretében közelíthetők meg helyesen. A misztikakutatás e kontextuális irányzatának egyik legtekintélyesebb európai képviselőjeként számon tartott Alois M. Haas elméleti írásai a keresztény misztika világból kitörni próbáló törekvéseit (felemelkedés), az emberi élet valóságába radikálisan belebocsátkozó tendenciáit (alászállás) és az állandó isteni jelenléthez megérkező tudati tapasztalatait (áttörés) mutatják be. Esettanulmányai a középkori német domonkos és a kora újkori spanyol kármelita misztika világát tekintik át. A modernitás és a posztmodern kérdéseit folyamatosan szem előtt tartó elemzései a keleti vallások és a keresztény misztika lehetséges kapcsolódási pontjaira is kitérnek.