Kötetben eddig meg nem jelent versek gyűjteménye, amelyet egy, a család által ellenzett kapcsolat ihletett, és amely a végtelen szerelme áradásától, a közös gyermek vállalásán, világra jöttének örömén át a kényszerű elválás tragikus élményéig fogja át egy tiszta, mély, szakításba torkolló, ám nem feledhető kapcsolat történetét. A versek magukon viselik a kezdés nyomait, bizonytalanságait és a tehetségére, az ígéretes folytatásra utaló jegyeket egyaránt. Fáy Ferenc (Pécel, 1921 - Torontó, 1981), költő, az emigráns magyar líra elismert alakja. A 2. világháborúban frontszolgálatos, amerikai hadifogoly, egy évre franciaországi fogolytáborba kerül. Hazatérve internálják, letartóztatják, az ÁVÓ kezei közül megszökik, két évig Olaszorszgágban, majd 1951-től haláláit Kanadában - alkalmi munkákból tartva el magát -, szegénységben él és alkot. Verseit jelentős nyugati folyóiratok közlik. Munkásságát - többek között - Határ Győző, Ignotus Pál, Márai Sándor, idehaza Rónay László méltatják. Első magyarországi kötetét veheti kezébe az olvasó.