„Neked talán sikerül, mert fiatal vagy, én nem fogok visszatérni.” Marceline Loridan-Ivens édesapjának szavai ezek, amelyeket 1944 tavaszán a franciaországi Drancyban mondott az akkor 16 éves lányának, mielőtt az auschwitzi, illetve a birkenaui haláltáborba deportálták volna őket. A férfinak igaza lett, lányát pedig azóta is kísértik ezek a szavak. Soha nem tudta feldolgozni, ami történt, így most megírta, egyszerűen, szikár stílusban annak az embernek, akit a világon a legjobban szeretett: haláltáborban meggyilkolt édesapjának. Loridan-Ivens gyönyőrű vallomása az elmúlt évek egyik legnagyobb irodalmi sikere volt. „Loridan-Ivens az apa-lánya kapcsolat legmélyére hatol. Precíz, visszafogott mestermű…” – Financial Times „Mély, megragadó, és mégis könnyed. Mintha minden egyes mondat az emberi szenvedés és túlélés gondolatát sugározná.” – Sunday Times „Hátborzongató és gyönyörű könyv.” – Independent „Az egyik legremekebb, legkönyörtelenebb könyv, amit valaha írtak.” – Guardian