„Csaknem szemben álltak egymással, mikor az felemelte a fejét és egyenesen a lány szemébe nézett. Moira döbbent tekintettel bámult rá. Azt sem tudta, mire gondoljon. Egyből felismerte, hogy az a fura öreg férfi volt, akinek nekiütközött az egyetemnél. Aki a szórólapokat is osztogatta. De mégsem emiatt, hanem valami más oknál fogva nem tudta róla levenni a szemét. Már szemtől szembe bámultak egymás arcába, és a lány nem értette, amit lát. A fura férfi ridegen tűrte a kíváncsiskodó tekintetet. Ekkor Moira rájött, mi az, amit lát. A férfinak ugyanolyan ragyogó kék szeme volt, mint Móricnak. Olyan volt, mintha maga Móric nézne rá. Moira furcsa fintorral nézett a mellette álló fiúra, majd vissza az öregre. Nem lehetett nem észrevenni a hihetetlen hasonlóságot. Egyikről a másikra bámult, majd másikról az egyikre; már leplezni sem akarta, de nem is tudta elrejteni meglepettségét. Móric viszont kezdte egyre kínosabbnak érezni a helyzetet.„