Az Életem regényében (1938) Móricz emlékezik, elso személyben, osöket, hozzátartozókat, mindenkit nevén nevezve, szándékos keménységgel szembefordulva a regényesítéssel. Életét írja meg, tíz éves koráig, abban a hitben, hogy mindent megírt. ?Írhatnám még a világ végéig, az életem végéig ? írta az utolsó lapon. ? Minek. Ennél többet nem mondhatok magamról ...?