Hatágú a sárga csillag, a közepéről görnyedt, púpos, idegen nyelvű felirat vigyorog. Josef Roubíček kabátjára ölti a csillag ágait, és bal oldalon, pontosan a szíve fölött hordja, egy centivel se lejjebb vagy följebb. Erre szigorú előírások vonatkoznak. Próbálja megszokni, hogy viszonylag szabályosan verő szíve fölött ezzel a jelvénnyel jár-kel-oson Prága utcáin. Mert villamosra többé nem szállhat. Egyedül marad az emberek között, egyes-egyedül, mert mindenki kitér az útjából. Többé nem tartozik senkihez. Mindennap új szabályok lépnek életbe, és új deportálási listák készülnek. Képzeletben leveleket fogalmaz hajdani kedveséhez, aki még időben elmenekül a városból, később, amikor már alig emlékszik rá, egy mellé szegődött macskához beszél. Regisztrálja az élet apró-cseprő dolgait, így nem veszti el kapcsolatát a valósággal. Az életével. És így menekül meg.