"A halottak egymás hegyén-hátán hevertek a padlón, és patakokban folyt a vér. A tíz emberből csak egyetlen egy mutatott némi életjelet. A behemót férfi gyötrődéssel teli, értelmezhetetlen hangokat adott ki magaából, és görcsös, torz nyögdécselése olyan irtózatosan hatott, hogy a mentősök alig merték megközelíteni. Hordágyra rakták, és kórházba vitték, de a másnapot már ő sem érte meg. A rendőrfőnök egyedül maradt a Fontána étterem emeletén, és egyenként vizsgálgatta a hullákat, hiszen addig nem is tudta, kiket végeztek ki a merénylők. Abban a pillanatban, amikor meglátta a sarokban fekvő bandavezért, Pápay Tibort, egymás után kezdtek el csörögni a holttestek mellett szétdobált telefonok..."