?Lantin akkor a belügyminisztérium segédhivatalában dolgozott, fotiszti jövedelme évi háromezer-ötszáz frank, megkérte a lányt, s az a felesége lett. Valószínutlenül boldogan éltek. Az asszony olyan leleményes takarékossággal vezette háztartásukat, hogy szinte a gazdagság fényuzésével áltatták magukat. Figyelmes volt és gyengéd, hízelegve kedveskedett férjének, varázsa csak erosödött, és a férfi hat év után még jobban szerette, mint az elso napokban. Csak két apróság zavarta: az asszony imádta a színházat, és imádta a hamis ékszereket. Barátnoi (néhány kishivatalnok felesége) minduntalan páholyjegyet szereztek neki a divatos darabokhoz, sot még a bemutató eloadásokra is, ilyenkor magával hurcolta férjét, ha tetszett neki, ha nem. Pedig a férfit ? a napi munkája után ? nagyon fárasztotta az effajta szórakozás. Hamarosan már-már könyörgött: vigye magával valamelyik barátnojét, aki aztán haza is kísérné a színházból...?