""Költő vagyok és katolikus." Pilinszky János ebben a tömör mondatban fogalmazta meg ars poeticáját. Hajnal Géza verseit olvasva valami nagyon hasonló jutott eszembe. A versformák evangéliumi egyszerűsége és a tartalom ferences bölcsessége, humora együtt teremti meg a kötet egységét. Valós élethelyzetek, és azokból kibontott elmélkedések váltják egymást. Hajnal alapos és jó megfigyelő. Nem csak a kintre figyel, hanem a bentre is. A hétköznapok kálváriája rajzolódik ki a sorokból, de van helye a kegyelemnek. A képek a fizikai-lelki úton levést csak tovább erősítik. Mintha a versbeli keresztutak vizuális kiterjesztései volnának. Nem az arcok, hanem az arcok helyére képzelt tükrök a fontosak. A kérdés, hogy akarunk-e együtt zarándokolni a szerzővel a betűk szegélyezte ösvényen?" (Kaj Ádám)