Az ország a csőd szélén. A kormány tehetetlen. A politikusok pánikban. A hatalom új ellenséget keres, és gyorsan meg is találja. "A készülék mellé kucorodik, így szeret, hogy minden szóra pontosan odafigyelhessen. "Barátaim, magyarok! Szomorú, mégis felemelő napokat élünk. Szomorúak, mert egyre több honfitársunk veszíti el a biztos megélhetésbe vetett hitét, de felemelőek is, hiszen most mutatkozhat meg igazán a nemzet ereje." János egyetértőn bólogat, így van, ő aztán tudja, milyen a nélkülözés. Lehajtja az italt, kedveli ezt a fickót, szívéből szól, és azt mondja, amiről ő is beszélne, ha lennének hozzá kimondható szavai. "Magyar honfitársaim! Különleges nép vagyunk, de most kétszeres erővel figyeljünk egymásra. És ne csak a tekintetünket, a lelkünket is küldjük a másik felé, hiszen ez, az egy vérből valóság különböztet meg minket mindenki mástól. Ezt soha ne feledjük!"