Tizenöt évvel ezelőtt beleszerettem Jack O’Donellbe. Pontosan éreztem, hogy a bátyám legjobb barátja az egyetlen férfi, akit valaha szeretni tudok. A tizennyolcadik születésnapomon megkértem, hogy csókoljon meg. Akkor még nem gondoltam volna, hogy ez örökre megváltoztatja az életemet. Teljesen odaadtam magam Jacknek azon az éjszakán. Tovább kellett lépnünk, ezért elváltak útjaink, és úgy tettünk, mintha az égvilágon semmi sem történt volna, noha életem legszebb pillanata volt. De ez semmi volt ahhoz a titokhoz képest, amit rejtegetni kényszerültünk. Megpróbáltam nem gondolni arra, hogy még mindig mennyire szeretem. Aztán újra megcsókolt, és minden megváltozott. Ezúttal nem volt visszaút. Rögtön tudtam, hogy ennek jelentősége van. Egymáshoz tartozunk, és semmi értelme elkerülni a sorsunkat. De nem csupán az érzelmek törtek a felszínre, hanem a múlt is, és veszélybe került a boldogság, és az a bizonyos második esély. Vajon a szerelmünk kibírja ezt a megpróbáltatást?