A 16 éves Oliviát és barátnőjét, Dollyt csalás, lopás és tiltott fegyvervásárlás miatt a bíróság egy év közmunkára ítéli, amit az Édenen, egy ígéretes, ámde még megszelídítetlen kolóniabolygón kell megkezdeniük azonnali hatállyal. Olivia disszociatív személyiségzavarban szenved, amnéziás, nem érez fájdalmat és félelmet, és deviáns viselkedése miatt folyton zűrbe keveredik. A szülei erőszakos halála óta a nagybátyja nevelte, aki határtalan türelemmel és megértéssel viseltetett a lány iránt, mégsem védhette meg a rá váró megpróbáltatásoktól. Olivia és Dolly az őreik kíséretében elutaznak az Édenhez, de már az odavezető úton azon törik a fejüket, hogy miképpen úszhatnák meg a közmunkát, és szökhetnének el a bolygóról. Sem a világot, sem önmagukat nem veszik komolyan, szerintük minden, ami körülöttük van, csak azért létezik, hogy nekik szórakozási lehetőséget nyújtson. Még nem sejtik, hogy a körülmények zavaros összjátéka, felsőbb hatalmak érdekütközései és a régmúltban megbúvó, a jelenen át a jövőt befolyásoló súlyos titkok miatt nemhogy nem szökhetnek el a bolygóról, de az életben maradásukért túlságosan nagy árat kell fizetniük. (…) Krammer parancsnok négy egybekapcsolt városhajóval érkezik a Wellax-rendszer negyedik bolygójához, az Édenhez, több mint négyszázezer telepessel a fedélzeten, hat hét alatt hagyva maga mögött a harminchét millió fényévnyi távolságot. Bár eleddig az emberiség még nem bukkant értelmes, idegen intelligencia nyomára, az az azonosítatlan űrobjektum, amit bolygókörüli pályán talál, nem téríti el szándékától. De az a baljós üzenet, ami az Édenen várja…