A "Csontbrigád" Rejtő Jenő egyetlen olyan regénye, amelyben nem sajátos humora, hanem az emberi tragikumok iránti mélységes humanitása az uralkodó. Regényének főszereplője, Henry Fécamp, azért, hogy barátja és közös szerelmük útjából félreálljon, magára vállal egy gyilkosságot egy idegenlégiós haláltáborban. A haláltábor életének megelevenítése Rejtő döbbenetes vizionális erejét mutatja: a 30-as évek közepe táján írt regényében kísérteties realitással idézi fel a későbbi náci haláltáborok atmoszféráját. A haláltábor kényszermunkát végző áldozatai már annyira elszemélytelenednek, hogy egymást is csak az egykori külvilágból még náluk lévő használati tárgyak alapján nevezik és ismerik fel. Fécamp az élőhalottak között fedezi fel, hogy az életért minden kínt érdemes elviselni, és a "csontbrigádot" az Ajtón, Amely Nem Vezet Sehova - elvezeti a megtalált igazsághoz és az élethez...