Szonja German eredeti­leg or­vos végzettségű, kor­társ ma­gyar szerző. Fi­atalkora nagy részét külföldön töltötte, 2010 óta orvos férjével boldogan él Budapesten, a titokzatos, festői Hegyvidéken. Nem le­het vélet­len, hogy Szonja pont ezen a dim­bes-dom­bos, mese- és ro­mánc­szö­vésre ösztönző, cseppet sem unalmas tájon al­kotta meg elbeszéléseit. A szatirikus hangvételű, olykor lírai, olykor finom iróniával átszőtt írások hétköznapi, ismerős szituációkat, korántsem tökéletes, mégis sze­rethető, esendő karaktereket állí­tanak elénk. Hozzánk ha­sonlóan legjobb tudásuk szerint, főpróba nélkül élik az életüket. Önazonosság, önámítás, hazugság, életközepi válság, felelősség és esztétikum időtlen témái ezúttal a jóléti társadalom közegében jelennek meg. A modern élet kényelme, munkakörük kivételes szabadságfoka lehe­tő­séget te­remt a szereplőknek az élményfüggőségükből is fakadó unalomérzésük csillapítására. Az életvitelükre jellemző vi­szonylagos keretnélküliségben felszínre kerül­nek belső konfliktusaik, fel nem dolgozott tra­u­máik és legalapvetőbb szükségleteik is. A kötet miközben mi­nőségi szórakozást nyújt, észrevétlenül a sorok mögé vezet, és elgondolkodtat. Ki a nyertes, ki a vesztes? Hol az igazság? Van-e remény a személyiségfejlődésre? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ könnyed humorral és finom intellektussal a szerző.