"Az emberek búvóhelyeket keresnek maguknak. Falun, tengerparton, hegyeken. Te magad is szoktál effélére vágyva vágyni. Micsoda korlátoltság! Hiszen megteheted, amikor csak akarod, hogy önmagadba visszavonulj. Mert az ember sehová nyugodtabban, zavartalanabbul, vissza nem vonulhat, mint saját lelkébe, különösen, ha olyan a belső világa, hogy beletekintve azonnal teljes békesség tölti el. A békesség, pedig azonos a lélek harmóniájával. Marcus Aurelius Bevezetés három. Hol található a másik kettő? A szemétkosárban. Készült egy ezelőtt majd tíz évvel. Őz gidácska sete-suta. Meleggel, napsütéssel, BKV járatokkal, köszönettel és hálával Janikovszky Évának. (Ez most is messzemenően érvényes.) A szöveg egyes részeit különféle hasonlatokkal próbáltam meg- és itt-tartani. Már eleve kétes sikerrel. Majd negyedszázaddal ezelőtt tanácsolta Istvánnak a Professzor Asszony: Írjon bevezetéseket. Szöveg semmi, csak bevezetések egymásutánja megadott témákhoz. Most ezt gyakorlom megfordítva; azonos témához különb és különbféle bevezetőket eszkábálok. Az eredmény: egyik sem különb a másiknál. Pedig úgy szeretnék valami derekasat, huszárosat, huszárnésat, férfiasat, nőieset, szellemeset, kedveset, frappánsat és figyelemfelkeltőt, könyvet le nem tevőt idevarázsolni, ha már vettem a bátorságot és ötvennégy évesen úgy döntöttem megírom, amit csak én tudok elmondani. Miért most? Mert most jött el az ideje. Minek az ideje? Nem minek, hanem kinek. Nekem lassan.