Az idő bolondos kizökkenésében Irma, a kisember felfüggesztve a szürke normalitást bohócorrot „növeszt”, és a véletlen által mellésodort másik idősödő átlagfinn nővel, Irjával kényszerű kompániát alkotva bohózatba illő csetlés-botlással szövik össze egyre szorosabban és kuszábban az egyébként oly különbözőképpen magányos életüket.