– Reni? – kérdezte. – Igen? – kérdeztem vissza döbbenten. – Jössz velem? – Nem! – szólt vissza Arnold helyettem, mire mindenki kérdőn felé fordult. – Neményi, majd szólok, ha hozzád beszélek - mondta Cortez, és újra rám nézett. – Kezdődik az olvasókör…. – hebegtem, de ez nem tűnt túl népszerű válasznak, egy csomóan "húúú"-zni kezdtek. – Oké – tette fel a kezét Cortez, és röhögve odafordult egy csoport végzőshöz. – Jó – mondtam hirtelen, mire Arnold megpördült a tengelye körül, és visszanézett rám. – Reni, ne menj el! Kardos vár. Fogalmad sincs, hogy tud-e egyáltalán vezetni. Veszélyes! – Csak egy sulikör! – indultam le a lépcsőn, és közben kivettem Ricsi kezéből Virág sisakját, amit direkt nekem nyújtott oda. – Reni! – kiáltott rám Arnold újra. – Mindjárt jövök – közöltem egyszerűen, feltettem a sisakot, aztán felültem Cortez mögé. Átöleltem a derekát, amitől a régi ismerőseim (pillangó barátaim) mind feléledtek a gyomromban, és elindultunk. (részlet a könyvből)