Ezeket a beszélgetéseket a rádió ihlette. A szerzőnek immár jó négy évtizede a rádió az egyik legfontosabb kifejezési formája. A rádióbeli dráma – a hangjáték – ugyanúgy saját műfajom, mint a csevegő hangú ismeretterjesztés, amelyet színész barátaim olvasnak fel, mikrofon előtt az érdeklődő hallgatóknak. Nos, évekkel ezelőtt Rádiónk szerkesztőségében feltették nekem a kérdést, hogy miképpen is képzelném el, ha a legszélesebb közönség számára az olvasás gyönyörűségéről kellene beszélnem. A kérdésre még csak gondolkodnom sem kellett: mintha magam is évek óta ezt terveztem volna. Hiszen ifjúkorom hajnali éveitől kezdve szenvedélyes olvasó vagyok; ugyanúgy nem tudom elképzelni napjaimat könyv nélkül, mint étel-ital nélkül.