Drámairodalmunk örökké korszerű, mindig modern, klasszikus darabja létünk értelmét keresi. S ennek, minthogy az élet két nemre épül, a férfi és a nő páros magánya vagy szép szövetsége is a tétje. Ahogy a mindennapok méltó vállalása kínokkal és örömökkel, zuhanásokkal és szárnyalásokkal együtt. A tudott vég, az elkerülhetetlen halál nem hatalmazhat föl senkit a küzdelem föladására vagy elkerülésére. A fő kérdés nem a miért, hanem az: van-e kiért? S ha van - márpedig szent okok folytán szinte mindig van és lesz valakiért - akkor a miértre is válasz születhet!