1972 nyarán jelent meg Fábri Péter első kis verseskönyve, a Fosztóképzőkkel. Az olvasók fölfigyeltek rá, hamar elfogyott. Ritkaság pedig, hogy ilyen fiatalon - 16-18 évesen - hódítson magának mai magyar költő olvasókat. Most, második kötete nyomdába adásakor sem töltötte még be a huszadik évét. Ez az új kötet igazolja az előző támasztotta reményeket, sőt érettebbnek, átgondoltabbnak bizonyul annál. A kimódolt formák gyakrabban váltakoznak lazábbakkal, szabadabbakkal. A lényeg azonban - az egészséges elégedetlenség, a tiltakozás a kispolgári fonákságok, a szemforgatás ellen - itt is változatlan. Pedig szó sincs holmi kedélytelen ifjú indulatoskodóról. Aki Fábri első kötetét ismeri, és aki különösen ezt a másodikat olvassa, szívesen konstatálja, mennyi kedvesség, "charme", virtuóz játékosság nyilatkozik meg a mind több reményre jogosító szerzőben.