"A nagy emberekről a kis történetek tudják néha a legtöbbet elmondani. Ezért gondoltunk arra, hogy Göncz Árpád emlékét úgy is megőrizhetjük, ha válogatunk a róla szóló anekdotákból, visszaemlékezésekből és néhányat belőlük közzéteszünk. Nem életrajz, nem politikai elemzés ez a kötet, hanem egy igaz ember alakjának felidézése. Mikor megtudtuk, hogy Göncz Árpád már nincs velünk, felhívást tettünk közzé a Facebookon, illetve a Klubrádióban, és abban a pillanatban özönleni kezdtek az emlékezések. Az emlékezők között van olyan, aki csak egyetlen egyszer találkozott vele, de olyan is, akivel évekig ült egy cellában. E viharvert ország történelme alkalmat adott arra, hogy igazán különös esetek is előfordulhassanak. Az én elnököm azt is tudta, hogy nemtelen támadásokkal nem kell törődni. Volt bennük része elég - de sebaj. Szüntelenül érezhette a polgárok döntő többségének a támogatását. A szeretetét. Az én elnököm léte bizonyítja sokaknak, hogy a "politikus" mégsem a cinikus, a hatalomvágyó, a pénzéhes szinonimája. Az én elnököm népében állított magának ércnél maradandóbb emléket. A mi elnökünk: Göncz Árpád."(Dési János)