Nézte a fénylő, ködbe vesző sínpárokat. Valami megfoghatatlan rossz érzés, valami testetlen félelem kerítette hatalmába. Egyszerre mérlegelni kezdte, talán legjobb lenne el sem indulni. Még éppen elérné az utolsó buszt hazafelé. Aztán, szinte egyidejűleg, eszébe jutott a távirat. "Kérlek gyere el ha tudsz. Várlak. Kimegyek minden vonat elé."