A huszadik században európai demokratikus rendszerek sora roppant össze és vált fasiszta, náci, illetve kommunista diktatúrává. Ezeket olyan párt vagy vezér irányította, aki azt állította, a népét képviseli, a népe hangján szól, megvédi a népét a világméretű külső fenyegetésekkel szemben, és aki a tények rovására a mítoszokat részesítette előnyben. Európa huszadik századi történelme megmutatja nekünk, hogy társadalmak összeroppanhatnak, demokráciák összeomolhatnak, az etikai tartás megtörhet, és hogy egyszerű emberek hirtelen korábban elképzelhetetlen helyzetben találhatják magukat. A jelenben ráismerhetünk a múltra, és ebből a ráismerésből tanulságokat vonhatunk le. Mi ma semmivel nem vagyunk bölcsebbek azoknál a huszadik századi európaiaknál, akik saját szemükkel látták, a demokráciájuk hogyan engedi át a helyét a totalitarizmusnak. Nekünk az az előnyünk, hogy az ő tapasztalataikból tanulva állhatunk ellent, amikor úgy tűnik, a mi rendszerünket éri ilyen fenyegetés. Most érkezett el erre a megfelelő pillanat.