A négy igenes népszavazásra visszatekintve, a liberális oldalnak valójában nem a kommunista múltammal volt baja, hanem a nemzeti elkötelezettségemmel. Ha megnézzük, hogy utánam ki mindenkivel kötöttek szövetséget az egykori kommunisták közül, akkor ezt senki sem vonhatja kétségbe. Valójában a liberálisok igazoló bizottságként működtek a magyar politikatörténetben az elmúlt húsz évben. Ők mondják meg a politikában még ma is, hogy ki a "jó ember", és ki nem. Mondhatnám azt is, hogy ez az a képesség, amellyel még a véres pufajkát is fehérre lehet mosni, de a nemzeti elkötelezettséget nem lehet megbocsátani. Tehát, nem a jobboldallal azonosultam, amikor az átalakulásban szerepet vállaltam, hanem azzal a nemzeti eséllyel, és lehetőséggel, amelyet jelenleg a konzervatív, népi politizálás jelent az országnak. Az a meggyőződésem, hogy nekem, baloldali embernek, ezt segíteni kell.