François Emmanuellel, valódi nevén François-Emmanuel Tirtiaux-val, a Rossel-díjas íróval, költővel 2006-ban találkoztam egy belgiumi fordítótáborban, ahová kifejezetten műfordítók kedvéért jött el - közel egyórás késéssel, mivel kertészkedés közben elfeledkezett a megbeszélt találkozóról. De a helyszínen már teljesen "jelen" volt, nagyon örült, hogy éppen ezt a regényét fordítják magyarra, elmondása szerint ugyanis "A szomszéd szoba" az egyik, ha nem a legkedvesebb regénye. Őszintén reméltem, hogy nem minden fordítójának mondja ugyanezt, de rögtön el is oszlatta kételyeimet, mikor láttam lelkesedését, ahogyan erről a regényéről beszélt. Ezt az is alátámasztja, hogy ebben a művében több önéletrajzi vonatkozás is felfedezhető, valamint a Lengyelországban játszódó fejezet szintén általa is megélt eseményekből táplálkozik. A Jaruzelski-féle szükségállapot alatt valóban többször is járt ott, segítségképpen gyógyszereket vitt ki titokban. "A szomszéd szoba" című regény sokoldalú, nem lehet egyetlen címkét sem ráragasztani. Főképpen egy család története, ugyanakkor nyomozás valós történelmi színfalak között. Három fejezetből áll, az első és az utolsó egy elzárt franciaországi kisváros melletti birtokon játszódik, ahol három generáció él egy fedél alatt: ez Seignes, a seignes-i ház lápvidékkel, lovakkal, óriási hőséggel; ide tér vissza a cselekmény a regény harmadik szakaszában. Eközben az idő is halad, az első fejezetben a főhős, a tizennégy éves Ignace (a felnőttek világa által állandóan) korlátozott ismeretei révén az ő gyermeki, igen érzékeny szemszögéből követhetjük az eseményeket, míg a középső fejezetben, mely - mivel a szálak ide vezetnek - már a szükségállapot alatti Lengyelországban játszódik, a kamaszból férfivá érett Ignace ered nyomukba a családját körüllengő, megfejthetetlennek látszó titkoknak." (Walter Piroska)