"Sorozatunknak ebben a kötetében ismét színésznőkhöz térünk vissza, olyanokhoz, akik valóban "nagyasszonyok" voltak. Most már hozzánk közelebb álló időszakokban. Mert mi más néven illethetnénk Blaha Lujzát, a "nemzet csalogányát", aki évtizedeken keresztül egy mára már letűnt műfaj, a népszínmű szinte koronázatlan királynője volt? Vagy Jászai Marit, akiről szintén még alig-alig maradt fenn "mozgókép-felvétel" - mégis el kell hinnünk, hogy nehezen felülmúlható teljesítményt nyújtott, elsősorban tragédiák női főszereplőjeként? A másik nagy prózai színésznőt, Márkus Emíliát egyszerűen "a szőke csodaként" emlegették. Fedák Sári pedig - akit leginkább a kártyások ismernek ma is, hiszen a neve "ultiműszó" - operettek férfi főszerepeit is énekelte, miközben a népszerű színműíró Molnár Ferenc számos feleségének (és még számosabb kapcsolatának) egyike lett. És velük már el is érkeztünk a 20. századhoz! E korszak első feléből mindössze két színésznő alakját szeretnénk most kiemelni. Mindketten "sztárok" voltak már, sőt "celebek" - a szavak mai értelmében. A tragikus sorsú Bajor Gizi színpadáé, Karády Katalin pedig nem annyira a világot jelentő deszkákon, mint a filmvásznon domborított, a "végzet" kivételesen körülrajongott asszonyaként." (a Kiadó)