A szeretetbe nem lehet beleesni, vagy kiesni belőle. Csak növekedhetünk benne. Minden ember a maga korlátozott módján éli meg a szeretetet, és nem gondol arra, hogy megannyi fájó konfliktusa és magánya abból is eredhet, hogy nem sokat tud a szeretetről. Bár a szeretni tudás képessége mindannyiunkban ott rejlik, hogy mennyire engedjük kibontakozni, az nagymértékben tőlünk függ. Leo F. Buscaglia okos és gondolatébresztő könyvében az általa indított szeretetórák tapasztalataiból merítve, számtalan konkrét esetet idézve próbálja körvonalazni a szeretet természetét. A megjelenése óta, immár közel négy évtizede töretlen sikernek és népszerűségnek örvendő könyv rólad szól, rólam és mindenkiről, aki szeretetre vágyik. Szeretni soha nem könnyű. Aki úgy döntött, életét a szeretetben éli le, óhatatlanul ki van téve annak, hogy útja során akadályokkal találja szemben magát. Ha azonban figyelmesen elemzi őket, alighanem rájön, hogy ezek mind mesterséges akadályok, és többségüket ő maga hozta létre. A valóságban nincsenek. Többnyire pusztán csak kifogások, melyeknek ürügyén megtagadhatjuk a szeretet elfogadását. Az ember ezer okot találhat arra, hogy szeretetre való képtelensége miatt rajta kívül álló tényezőket okoljon. Mondhatja például azt, hogy mindenki romlott, züllött és változásra képtelen bolond lenne hát, ha megpróbálná őket bármiképp is befolyásolni. Vagy hogy az emberek természetükből fakadóan rosszindulatúak ezért hát kerüli őket, hiszen ki az a bolond, aki fájdalmat akarna okozni önmagának? Az ember gyakran egész életén át ilyen és hasonló önigazolások mögé rejtőzik. Nem veszi észre, hogy e magatartása szorosan összefügg azzal, hogy képtelen komoly, mély kapcsolatokat kialakítani.