"Róma a [ezerötszáz] nyolcvanas évekre zenei világközponttá fejlődött, s ez Palestrina munkásságának köszönhető elsősorban. […] A zenetörténet szálainak összekuszálódásáról tanúskodik, hogy ugyanakkor, amikor kibontakozott a Palestrina-stílus a maga teljes pompájában, vagyis amikor csúcspontjára ért Róma zenei fénykora, egyszersmind túlhaladottá is vált, nem bírt tovább fejlődni. Új kezdeményezések születtek Velencében és Itália más zenei gócaiban is. […] 1585-ben hatalmas népünnepély zajlott a Szent Péter-székesegyház előtti főtéren. Monumentális márványobeliszket állítottak föl, csúcsára erősítették a szent kereszt egy darabját, s a pápai énekkar Palestrina egyik himnuszát adta elő, a szerző vezényletével: a Vexilla Regis Prodeunt…" Ez a könyv, amely a zenei kalandregények egyik legizgalmasabb darabja, Palesztrina mozgalmas életének története.