E történet középpontjában, a rendszerváltás kulisszái között, anya és fia nyomasztó kapcsolata áll. Ez a viszony paradigma jellegűnek tekintendő az emberi kapcsolatok elzüllésére egy olyan társadalomban, ahol az individuum folytonos erőszaknak van kitéve. Bartis Attila megrázó nyelvi erővel vezeti alakjait a kiúttalanság sűrűjében, a totális széthullás kellős közepén mégis mindig poétikus pillanatok gyöngyöznek. Az egész cselekmény szorongó intenzitását Fekete Ernő lebilincselő előadása vési tudatunkba.