A szerző utolsó regénye, A nővérek 1857-es megjelenésekor az olvasóközönség, és a kritikusok körében is nagy visszhangot keltett, mindannyian a magyar lélektani regény megszületését látták benne. Neveléstörténeti szempontból leginkább Rousseau Emiljéhez mérhető műnek tartották, és tartják ma is. Az 1850-es évek nehéz időszakában a politikai kudarcok nyomán kialakult csalódottság rányomta bélyegét a közéletre, és a magánéletre egyaránt. Az irodalom maradt az egyetlen terület, ahol a Szabadságharc bukásának vizsgálata megtörténhetett.