E könyv a moldvai csángók vallásos mentalitásáról, a transzcendenciával való élénk kapcsolattartást lehetővé tevő élményeikről és rítusaikról szól: mediátori gyakorlatok és transztechnikák egyéni ás közösségileg kodifikált formáiról, népi vallási specialistákról, valamint a sorsukkal való küzdelmüket a vallás segítségével megvívó hétköznapi emberekről. Az elemzés abból a hipotézisből indul ki, hogy a szocializmus és a posztszocializmus imagisztikus rituális aktivitása a vallás átalakulásával járó társadalomtörténeti folyamat részét képezte. A szerző a népi vallásosság kis léptékű, érzelmileg intenzív, innovatív, azaz imagisztikus rituális formáinak a kutatásával arra a kérdésre keresi a választ, hogy a 20. század második felétől napjainkig a kultúra vallásos mintáit megjelenítő képzelet milyen szerepet játszott a társadalmi átalakulások és a mindennapi élet ismétlődő drámáinak artikulálásában a moldvai csángó falvakban.