Csak az ember mezítelen és csakis ő lehet az. Ezáltal még jobban megmutatkozik lényege, csakúgy, mint félelmetes magányossága a Teremtésben. Az akt az öltözetnél sokkal inkább megtestesíti a civilizációs fordulatot. Az akt kiemeli az embert a természetből és tudata magányába zárja. A nyugati világ klasszikus tájképfestészetében a meztelen test sohasem olvad egybe a természettel. Ezzel szemben a kínai festészeti értekezések azt hangsúlyozzák, hogy az embernek és a tájnak egymás felé kell fordulnia.