"A korszak - amelynek katonai történetét vázolni óhajtjuk - a nemzet életének hanyatló korszaka volt. Évszázadok óta hanyatlóban volt a nemzet biológiai életereje és már megközelítette a nemzethalál határát. Hanyatlóban volt a magyar nép asszimiláló képessége, sőt bizonyos területeken már nagyobb néptömegek szívódtak fel a szomszédos, nagyobb vitalitású népekbe. Trianon utána a magyar állam - amely az első világháború előtt egy európai nagyhatalom alkotóeleme volt - erősen leszűkült államterületével és lecsökkent lélekszámával Európa jelentéktelen kis államai sorába került. Erősen megfogyatkoztak és a világháború folyamán részben teljesen megsemmisültek a nemzetnek azok az élő és anyagi erőforrásai, amelyekből a nemzet hatásos honvédelmét felépíthette volna. De az anyagiakon túlmenően a legnagyobb veszteség talán az volt, hogy az általános hanyatlással együttjárt a nemzet politikai és katonai géniuszának hanyatlása, sőt végzetes megromlása is." (Erdeös László)