Korszakalkotó pillanata volt a történelemnek, amikor az ember lóra szállt. Megváltozik a világ képe. Felgyorsul az élet, a történelem üteme. A röghöztapadó ember vánszorgását felváltja a lóra pattant ember száguldása. Megjelenik a ló a harctereken. Már a bibliában is olvashatunk a lovak hadászati jelentőségéről. Az asszír Salmanassar lovassága mindent elsöpör, ami az útjába áll. Nagy Sándor lovasrohamaival hódítja meg Keletet, Hannibál a numíbiai könnyűlovasságot veti harcba Róma ellen. Kelet felől az első valóban lovas nép jelenik meg Európa történetében, a hunok. Vad ellenállhatatlan lovasrohamaik az Örök Város kapujáig viszik őket. Aztán Mohamed vallásának lovas törzsei indulnak meg, hogy a Próféta szent zászlaját az arab sivatagok után áthozták Európába, és leomlanak előttük Granada és Cordoba falai. Aztán a lovak cipelik a páncélos lovagokat Elő-Ázsia perzselő napja alatt a Szentföldért vívott háborúkban. Majd jön a fohász Európa templomaiban: "De saggitis Hungarorum libera nos Domine!" Pár száz évvel később újabb lovasroham porfelhői tűnnek fel Ázsia felől: Dzsingisz kán lovasai a föld kerületének negyedét hódítják meg szívós kis lovaikon. Változik a szín. A kalandor Cortez 16 lóval egy egész világrész meghódításának veti meg alapjait. III. Richárd egy országot kínál egy lóért. A marengói lovasroham Napóleont a csillagokig emeli, hogy egy másik lovasroham Waterloonál Szent Ilona szigetére vesse. A balaklavai halálroham repíti a halhatatlanságba az angol könnyűlovasságot. Aztán ott látjuk a lovakat az I. világháború vérzivataraiban, ahol sorsuk csak hősi halál lehet. A lovasrohamokat, csatatereket borító lovasok és lovak halálhörgése zárja le. Még egyszer felvillan a régi dicsőség a lengyel lovasság tragikus rohamában a német páncélosok ellen. A ló a II. világháborúban búcsúzott tragikusan, de nem dicstelenül a történelemből.